John 6

Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. ^a1Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek? ^b 2

Jézus ötezer férfit megvendégel

3Ezek után elméne Jézus a galileai tengeren, a Tiberiáson túl. 4És nagy sokaság követé őt, mivelhogy látják vala az ő csodatételeit, a melyeket cselekszik vala a betegeken. ^c 5Felméne pedig Jézus a hegyre, és leüle ott a tanítványaival. ^d 6Közel vala pedig husvét, a zsidók ünnepe. ^e 7Mikor azért felemelé Jézus a szemeit, és látá, hogy nagy sokaság jő hozzá, monda Filepnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek? ^f 8Ezt pedig azért mondá, hogy próbára tegye őt; mert ő maga tudta, mit akar vala cselekedni. ^g 9Felele néki Filep: Kétszáz dénár árú kenyér nem elég ezeknek, hogy mindenikök kapjon valami keveset. ^h 10Monda néki egy az ő tanítványai közül, András, a Simon Péter testvére: ⁱ 11Van itt egy gyermek, a kinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek? ^j 12Jézus pedig monda: Ültessétek le az embereket. Nagy fű vala pedig azon a helyen. Leülének azért a férfiak, számszerint mintegy ötezeren. ^k 13Jézus pedig vevé a kenyereket, és hálát adván, adta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a leülteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala. ^l 14A mint pedig betelének, monda az ő tanítványainak: Szedjétek össze a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne veszszen. ^m 15Összeszedék azért, és megtöltének tizenkét kosarat az öt árpa kenyérből való darabokkal, a melyek megmaradtak vala az evők után. 16Az emberek azért látva a jelt, a melyet Jézus tőn, mondának: Bizonnyal ez ama próféta, a ki eljövendő vala a világra. ⁿ 17Jézus azért, a mint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királylyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.

Jézus a tengeren jár

18Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, ^o 19És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. ^p 20És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. ^q 21Mikor azért huszonöt, vagy harmincz futamatnyira beevezének, megláták Jézust, a mint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. ^r 22Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! ^s 23Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, a melyre menének. ^t

Jézus arról beszél, hogy ő az életnek kenyere és az ő teste étel, az ő vére ital

24Másnap a sokaság, a mely a tengeren túl állott vala, látva, hogy nem vala ott más hajó, csak az az egy, a melybe a Jézus tanítványai szállottak, és hogy Jézus nem ment be az ő tanítványaival a hajóba, hanem csak az ő tanítványai mentek el, ^u 25De jöttek más hajók Tiberiásból közel ahhoz a helyhez, a hol a kenyeret ették, miután hálákat adott az Úr: 26Mikor azért látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszállának ők is a hajókba, és elmenének Kapernaumba, keresvén Jézust. ^v 27És megtalálván őt a tengeren túl, mondának néki: Mester, mikor jöttél ide? 28Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, hogy jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok. ^w 29Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ád majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten. ^x 30Mondának azért néki: Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? 31Felele Jézus és monda nékik: Az az Isten dolga, hogy higyjetek abban, a kit ő küldött. ^y 32Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz? ^z 33A mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök. ^aa 34Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. ^ab 35Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. 36Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! ^ac 37Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. ^ad 38De mondám néktek, hogy noha láttatok is engem, még sem hisztek. 39Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jő; és azt, a ki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem. ^ae 40Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem. ^af 41Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. ^ag 42Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon. ^ah 43Zúgolódának azért a zsidók ő ellene, hogy azt mondá: Én vagyok az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá. ^ai 44És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá? ^aj 45Felele azért Jézus és monda nékik: Ne zúgolódjatok egymás között! 46Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. ^ak 47Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő. ^al 48Nem hogy az Atyát valaki látta, csak az, a ki Istentől van, az látta az Atyát. ^am 49Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. ^an 50Én vagyok az életnek kenyere. ^ao 51A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ^ap 52Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. ^aq 53Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. ^ar 54Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? ^as 55Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. ^at 56A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. ^au 57Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. ^av 58A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. ^aw 59A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. ^ax 60Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké. ^ay 61Ezeket mondá a zsinagógában, a mikor tanít vala Kapernaumban. 62Sokan azért, a kik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? ^az 63Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? ^ba 64Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, a hol elébb vala?! ^bb 65A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. ^bc 66De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. ^bd 67És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. ^be 68Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. ^bf

Péter vallástétele

69Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? ^bg 70Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. ^bh 71És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. ^bi